Van egy szó, egy varázsszó. Igaz néha veszélyes kimondani, és bizonyos helyeken nem is annyira szalonképes, Mi több gazdasági szakembereknél, politikusoknál, pláne gazdasági szakemberből lett politikusnál garantáltan kiveri a biztosítékot, bármilyen szél fújta is a székébe bármilyen égtáj felől.

Mázlim volt. Sikerült megúsznom egy országos siker álorcájában kisértő biztos művészi és erkölcsi bukást.

Hirtelen nem találtam a távirányítót. Míg kerestem kénytelen voltam belehallgatni ahogy Elit Eszter műsorvezető Lelki Leonóra pszichológussal beszélget..

Mikor énekeljen a színész? Na jó pontosítok, megelőzve az ,,akkor ha tud" tipusú vicces válaszokat. Szóval egy adott darab egy bizonyos pontján mi indokolja, hogy a színész dalra fakadjon? Hogy az ékesszólást félredobva, nagy levegőt véve egyszer csak dimenziót váltson, úgy hogy a néző azt a legnagyobb természetességgel elfogadja?

Akkor most az tegye fel a kezét aki az általános iskolai énekórákon megtanult szolmizálni.

Azt hittem a Kockás Mari néni az! Hirtelen megütött a gyerekkori nyarak lusta falusi kánikulája, a fagyiért menés a kocsmába, és a porban focizás gumi labdával érzése, a frissen nyírt bokrok és a tiszafák illata. Kockás Mari néni nagyanyáméktól két háznyira lakott. Rigolyás, szenilis, kicsit együgyű vénasszony volt, nem nagyon szerettük de persze...

Ha szorgalmas olvasó vagy biztosan emlékszel még arra a mondatra, hogy a Táncházmozgalom lázadás volt, egyfajta forradalom. És valóban. Most már biztosan mondhatjuk, hogy az volt. Hiszen a sorsa is az lett mint a forradalmaknak és a mozgalmaknak amelyeknek akkor is vége lesz ha leverik őket, meg akkor is ha győznek. Nos a táncházmozgalom olyannyira...

Beázott a tetőm. Felmentem, hogy kicseréljek egy törött cserepet.Ott volt egészen a szélén a talpszelemennél. És ekkor, több áttételen keresztül ,de villámgyorsan, eszembe jutott régi neves és jól ismert, nagyszerű koreográfus barátom.

Nem tudom ki hogy van vele, nekem éjjel félálomban szoktak a legjobb gondolataim támadni. Mi több gondolatmeneteim.Teljesen logikus ,napnál is volágosabb gondolatmenetek, remekül gördülő mondatokban megfogalmazva.

Válaszút elé kerültem. Írjak e valamiről jót is, vagy maradjon a magyar lélek számára oly kedves, mindig sikergyanús folytonos fikázás, elégedetlenkedés? Ráadásul jelen esetben ha dicsérnék akár elfogultsággal is vádolhatnám magam. Nehéz ügy.