Valami egyszerű ugrós motívumot gyakoroltunk orrvérzésig, vonaltól vonalig újra és újra. Aztán jött valami bukós nővel együtt ugyanígy.

Játszik a banda. Az első sorokban boldogok a lányok. Énekel, pózol, mutogat a kackiás bajszú, pitykegombos csávó.

M.I. van!... Mit M.I.van? M.I. az hogy M.I.van? M.I.t nem értesz? Mostantól M.I.van, és M.I. lesz M.Í.g a világ világ. Sőt mostantól azt is M.I. mondja meg, hogy M.I. volt, és te ki vagy. Ez lett! M.I.lett!

Szakmásodás a művészet halála…..szokta mondani jeles, nagytudású barátom. Mi tagadás, minél többet jut eszembe ez a mondat annál inkább egyet kell értenem. A Legnagyobb halál azonban azt hiszem a konformizmus. A minden áron struktúrába illeszkedni akarás kétségbeesett, sürgető vágya. Mellesleg soha jobb világot ehhez a mainál. Ennél a közösségi...

Többnyire nem eléggé művelt, nem eléggé intelligens, nem eléggé tehetséges, ellenben eléggé nagypofájú, és eléggé erőszakos emberek generációkon keresztül tanítanak ostobaságokat kiszolgáltatott, tudatlan gyerekeknek és fiataloknak, olyanoknak, akiknek már a szüleik , és talán már a nagyszüleik sem ismerték mindazt, amit most beléjük szeretnének...

A hagyományőrzés.. felélesztés.. megélés gondolatának felmerülése ,bármely dologról legyen is szó, egyet jelent azzal a ténnyel ,hogy az a bizonyos dolog már nem létezik. A természetes öröklődés rendjéből kiveszett.

Értsék meg! Egy valami, az valami.

Kevésbé ismert író, ahogy mondani szokás jó tollú író, eképp fejezi be egyik riportját.

Mi a giccs? ….Definíció szerint? ….Melyik szerint? Isten ments itt belekezdeni valami- amúgy kamu- műveltség fitogtatásba. Maradjunk a zsigereknél.

Minden tekintetben briliáns tudású, bölcs , idősebb kolléganő volt.