Értsék meg! Egy valami, az valami.

Kevésbé ismert író, ahogy mondani szokás jó tollú író, eképp fejezi be egyik riportját.

Mi a giccs? ….Definíció szerint? ….Melyik szerint? Isten ments itt belekezdeni valami- amúgy kamu- műveltség fitogtatásba. Maradjunk a zsigereknél.

Minden tekintetben briliáns tudású, bölcs , idősebb kolléganő volt.

Volt egy ismerősöm, egy azóta már megszűnt hivatásos együttes kiváló táncosa.

De nem akárhogy ám! Gátlástalanul, gusztustalanul és erőszakosan. Mindent. Reggeli szájszagtól a leadott vizeletmintáig! Fülig érő szájjal, boldogan, mint ahogy a hülye néz magára a tükörben. Ezennel kezdem is.

Azt hiszem mindenki hallott, vagy olvasott már róla, hogy annak idején az ötvenes években kultúrpolitikai elvárás volt a hatalom részéről a munkahelyi, vagy legalább a szakszervezeti néptáncegyüttes léte, megalakítása. Ha az nem ment, akkor legalább egy népi dalárdáé. A legnagyobb országos szakszervezetektől le egészen a kisgöröngyösi gatyamadzag...

Megvárom míg magától

Én köszönöm neked, te köszönöd nekem mi köszönjük neki , ő köszöni nekünk, hogy köszöntük neki. Sőt mi köszönjük neki , hogy ő megköszönte nekünk, hogy megköszöntük neki. Én köszönöm, hogy megszervezted, te köszönöd, hogy részt vettem, aztán te köszönöd nekem, hogy én szerveztem meg amin te vettél részt. Köszönöm hogy jól lezsűrizted amit...

Rágyújtottam egy szivarkára. Kellemes vaníliás illatú, kicsi, pár perc alatt el lehet szívni. Történt ez egy pláza dohányzó helyén, ahol tőlem néhány méterre mentek el az emberek, beleszippantva a kellemes illatba. A legtöbben a szemük sarkából rám pillantottak, néhányan még el is mosolyodtak. Mások mintha még le is lassítottak volna egy kicsit....