Kaneszten

Ha szorgalmas olvasó vagy biztosan emlékszel még arra a mondatra, hogy a Táncházmozgalom lázadás volt, egyfajta forradalom. És valóban. Most már biztosan mondhatjuk, hogy az volt. Hiszen a sorsa is az lett mint a forradalmaknak és a mozgalmaknak amelyeknek akkor is vége lesz ha leverik őket, meg akkor is ha győznek. Nos a táncházmozgalom olyannyira győzött, hogy ma már bármiféle lázadásnak netán forradalomnak a halvány lehelete is elkerüli. Ez még a kisebbik baj, mert valljuk be valahol az volt a cél, hogy a szubkulturális lelkesedésnek ez a formája minél szélesebb körben elfogadott, és természetes legyen. A nagyobbik baj az hogy vele együtt a csinosan lederékszögesített, ám úgynevezett ,,szakmai" elvárásoktól hemzsegő színpadi néptáncművészetet is elkerüli nemhogy a jótékony szellemi vihar, de még annak üde tavaszi fuvallata is. Pedig már a hülye is színházat csinál, mi több táncszínházat. Csak egyszer hallanám már valamelyiktől hogy mi is az. Biztos azt mondaná hogy mi más lenne mint mikor táncolva, sőt néptáncolva színházasdit játszunk. ( Hogy verném az orrod az iskolapadba...)

A boldog konformizmus nagy közös ülőfürdőjébe jól beszappanozva bárki beszoríthatja magát. Igaz ott nem a művészi gondolatok fognak szaporodni.

És ha ez így megy tovább legények, akkor még maga a művész se nagyon.