Én köszönöm neked, te köszönöd nekem mi köszönjük neki , ő köszöni nekünk, hogy köszöntük neki. Sőt mi köszönjük neki , hogy ő megköszönte nekünk, hogy megköszöntük neki. Én köszönöm, hogy megszervezted, te köszönöd, hogy részt vettem, aztán te köszönöd nekem, hogy én szerveztem meg amin te vettél részt. Köszönöm hogy jól lezsűrizted amit...

Rágyújtottam egy szivarkára. Kellemes vaníliás illatú, kicsi, pár perc alatt el lehet szívni. Történt ez egy pláza dohányzó helyén, ahol tőlem néhány méterre mentek el az emberek, beleszippantva a kellemes illatba. A legtöbben a szemük sarkából rám pillantottak, néhányan még el is mosolyodtak. Mások mintha még le is lassítottak volna egy kicsit....

Év vége tájékán nagy megtiszteltetés ért. Mint kiderült, egy bizonyos internetes fórumon jelöltek az ,,Év bloggere" díjra.

Nagyanyám mesélte, hogy réges régen a faluban volt egy ember aki nagyon szépen tudott tárogatózni*. A nevére nem emlékszem. A domboldalban volt a háza, estefelé kiállt a tornácra és rázendített. Fújta amit tudott, úgy amilyen kedve volt, a vasváritól a takarodóig. De legszebben a doberdósat fújta, mert ,,ná ázt oszt Jááj de szépen fútta!".

Próba. Rögtön a jelenet elején bejön a nyúlánk fiatal színésznő. Galád módon felvágott szoknyájában leül egy székre és keresztbe teszi másfél méter hosszú lábait. A rendező nézi-nézi, majd azt mondja: - Hát ..öö..ööö igen, rendben. Akkor szemben a korábbi tervekkel, ma ezen a vonalon mennénk tovább.

Itt az idő, nem várok tovább. Úgy döntöttem a gyors meggazdagodás útjára lépek. Valós társadalmi igényeket fogok kiszolgálni, mindenféle gyerekes pironkodás és álértelmiségi finnya nélkül.

Már régóta figyelem a kitüntetések lélektanát, és azt vettem észre, hogy bármely műfajról is legyen szó, kétféle díjazott létezik. Az egyik a ,,majd egyszer kérünk tőled valamit cserébe" díjazott. Őt általában szeretnék valakinek a helyére ültetni akit már meguntak, megutáltak, vagy épp csak kilóg a sorból. A másik fajta díjazott a már-már...

Anyai nagyapám iszonyúan kemény ember volt. Nagydarab, szigorú tekintetű, hallgatag katonaember. Ántivilágbeli hivatásos, akit nem csak puskával tanították meg ölni, hanem késsel, derékszíjjal, és puszta kézzel is.

Valahogy úgy van kitalálva, hogy az ember ne tudjon végezni a dolgával ebben a világban. Mert mire a végére érne, pont kihúzzák a zsinórt a konnektorból, vagy valami rég hátrahagyott és elfeledett kesze-kuszaság miatt, a mélyben szikrázni kezd egy zárlatos vezeték.

Az esztétával az a baj, hogy ő nem művész. Ennélfogva,- noha nagyon okos ember- ha megfeszül sem érti, hogy a művészeten egy-és egyáltalán, még csak véletlenül sincs mit sem elemezni, sem megmagyarázni.