Himnusz, virág, svédasztal

Már régóta figyelem a kitüntetések lélektanát, és azt vettem észre, hogy bármely műfajról is legyen szó, kétféle díjazott létezik. Az egyik a ,,majd egyszer kérünk tőled valamit cserébe" díjazott. Őt általában szeretnék valakinek a helyére ültetni akit már meguntak, megutáltak, vagy épp csak kilóg a sorból. A másik fajta díjazott a már-már veszélyesen tehetséges ember, akinek ezzel a gesztussal kvázi le is akarják zárni a pályafutását. Oké, elismerünk. Jó vagy , szép vagy , tehetséges vagy de most már elég lesz, abbahagyhatod. Valahogy így... 

-Gratulálok..,

( Légyszike ad most már át a helyedet, hogy kinek is? Az újaknak? A fiatalabbaknak?A tehetségesebbeknek? Jaj dehogy! Az kéne még meg egy púp a hátunkra! Azok majd megoldják az életüket. Tudod kiknek kell a hely a sürgéshez, forgolódáshoz? A derékszög agyú középszerűeknek. Légy velük szolidáris, lépj le a színről. Hiszen jól tudod, hogy nekik hely kell minden kanyarhoz, idő kell mindent gondolathoz, és sok-sok táplálék a rengeteg energia pótlására, amit elhasználnak miközben azon gondolkodnak, hogy mi jusson az eszükbe. Értsd meg ők kellenek nekünk. Ők kitartóak, elszántak, képesek a körmük szakadtáig küzdeni. Ők majd megcsinálják, felépítik, megszervezik, aztán szétszedik és elássák. Mit is? Azt még nem tudjuk, de nekünk velük vannak komoly terveink. Te meg barátom, fogd a díjaidat, az életjáradékodat és tűnj el a színről lehetőleg minél messzebbre. Ha mégis maradsz, legalább ne légy útban, húzz el valami vízparti, erdőszéli házba pecázni, vadászni, elmélkedni…bánja a nyavalya. Ugye érted?) 

….- további pályafutásához pedig sok sikert kívánok.

   Virág, himnusz, svédasztal.