Szociális hipochondria

Rágyújtottam egy szivarkára. Kellemes vaníliás illatú, kicsi, pár perc alatt el lehet szívni. Történt ez egy pláza dohányzó helyén, ahol tőlem néhány méterre mentek el az emberek, beleszippantva a kellemes illatba. A legtöbben a szemük sarkából rám pillantottak, néhányan még el is mosolyodtak. Mások mintha még le is lassítottak volna egy kicsit. Ezzel nem lett volna semmi baj. De sajnos akaratlanul is belehallgattam a beszélgetéseikbe ,pont úgy ahogy ők szippantottak bele az én dohányfüstömbe. Anyám ne hagyj el!

Ennyi dudogó, prüszkölő, beborult, epét okádó embert nem is értem hogy sodort oda a szél. Pedig hát az én májam is termel némi váladékot.

Csoszogó idős pártól, a látszólag vihorászó fiatal lány csapatig, mindenhonnan csakis éjfekete, epezöld, hamuszürke mondatfoszlányok öntudatlan hanghordozással, egy ismeretlen nyelv mondatszerkezeteiben. Mindez hangosan. Olyan szereplősen. Hiszen ők most épp közösségi életet élnek, egy közösségi térben. Jobb híján.

Na tudjátok mikor vidítalak én fel benneteket legközelebb a kellemes vanília illatú, teljesen optimista szivarfűstömmel. Olyan büdös szivart fogok szívni, hogy tíz méteres körzetben még a könny is kicsordul majd a szemetekből. Meneküljetek! Különben is megmondta már rég, a Kubában sokat nyaralt idős, szivaros rokonom, hogy márpedig a jó szivarnak igenis fing szaga van. Csak győzzek eleget dohányozni, hogy a nyomorult, kártékony lelketeket távol tartsam magamtól.

De az is lehet, hogy máshogy próbálok majd elrettentő módon büdösnek lenni. Mondjuk készíttetek magamnak egy saját parfümöt. De semmi kommersz ámbra, meg virágillat.

Én az amerikai csíkos borz rettegett segglövedékéből fogom legyártatni, és ilyen kis spriccelős izéből még szórók is egy kicsit magam köré. Na ez, meg a büdös szivar tutira távol tart majd tőlem titeket. Ha meg nem hát hazamegyek és magamra zárom az ajtót boldogan, büdösen. Persze akkor meg minek a csíkos borz, meg az egész cécó?

Asszem az lesz a legjobb, ha eleve el sem megyek sehova. Maradok itthon és rágyújtok egy vanília illatú szivarra.

Ha meg vennéd a bátorságot, és netán becsöngetnél hozzám, ajánlom te legyél a postás.

Szólok előre, hogy a hirtelen felindulás kifejezetten az erősségem - ha érted mire gondolok...