Timár

Valami egyszerű ugrós motívumot gyakoroltunk orrvérzésig, vonaltól vonalig újra és újra. Aztán jött valami bukós nővel együtt ugyanígy.

Piszok jó táncosok voltunk, csináltuk, izzadtunk de mi tagadás itt-ott kiült az arcunkra egy-egy grimasz.

Megállította a próbát.

-Üljetek le.

Na most mit fog mondani? Hol emeljük magasabbra a térdet, hol lendítsük máshogy a nőt? De nem! Csak annyit mond:

-Hiába unjátok, hiába húzzátok a szátokat! Jegyezzétek meg, amit itt most megtanultok, és kigyakoroltok akár századszor is, az mindig örömöt fog adni a szivetekbe, és kenyeret a kezetekbe. Na! Mégegyszer!

Lesütöttük a szemünket.

Pedig felfelé kellett volna néznünk. Akkor még őrá.

Most már csak az égre…

Meghalt a Mesti, a ,,kimondhatatlan nevű ember", aki megtanította az országot táncolni.

Téged is ő tanított, akkor is ha nem tudsz róla.