A Csecs

Szakmásodás a művészet halála…..szokta mondani jeles, nagytudású barátom. Mi tagadás, minél többet jut eszembe ez a mondat annál inkább egyet kell értenem. A Legnagyobb halál azonban azt hiszem a konformizmus. A minden áron struktúrába illeszkedni akarás kétségbeesett, sürgető vágya. Mellesleg soha jobb világot ehhez a mainál. Ennél a közösségi média által ellenőrzött, sőt önellenőrzött, agyon pofázott világnál.

De közelítsünk az általam nagyra tartott és szeretett folklóros műfajok világához.

Kisebb kétségbeeséssel figyelem az ügybuzgalmat, ahogy nemzeti művészeti örökségünket irritálóan ambiciózus, és konformista barátaink, újra és újra iskolai tananyaggá kívánják lebutítani. Persze értem én, hogy az alapokat és a technikákat tanulni kell. Valóban. Ám lehetőleg nagymesterek keze alatt, arra alkalmas gyerekeknek és fiataloknak, távol az iskolai osztályzatok megnyugtató, középszerű biztonságától. Már csak a dolog presztízsének megóvása miatt is.

Hogy akkor bukna a gondosan összetákolt rendszer? Bukna. Viszont pillanatok alatt elválna- ahogy mondani szokás - a szar a májtól. Tudom veszélyes gondolatok. Már csak azért is mert -ahogy szintén a mondás tartja- akkor kiesne e csecs a szájból. Ami egyébként ismert történelmi és társadalmi okokból épp kicsusszanni látszik, jelenlegi nagyjaink és folk celebjeink szájából.

De nyugalom, aggodalomra semmi ok, jól megtanulták az alapokat és a technikákat. Már látszik ahogy tititának és bokázónak álcázott surranásokkal próbálnak átfordulni egyik segg alól a másik segg alá. Hiszen mint tudjuk a konformizmus műfajában a csecs a seggnél kezdődik.

Szóval nagyjaink bajban vannak. Mert ha nem sikerül jól az a bizonyos aláfordulás akkor sok hozzájuk kötődő ember, együttes, rendezvény leli gyors halálát a konformista folklorizmus műfajában. Ha viszont sikerül, akkor talán a műfajjal nem lesz nagy baj….csak velük.