Kusza

Hajnali kesze-kusza gondolataim között találtam a következőket.

Nekem tulajdonképpen három féle ismerősöm van.

Az egyik aki hallott már róla , hogy létezik néprajztudomány és ismerősen cseng számára hogy mondjuk…Sárköz, Kalotaszeg, de fogalma sincs, hol keresse ezeket a térképen.

A másik fajta ismerősöm az egyáltalán nem hallott még semmi ilyesmiről, és így fogja boldogan leélni az életét, hasonszőrű barátai, és gyanútlan rokonsága köreiben. Ő az akinek ha azt mondod csángó, akkor simán kijavít, hogy csávó, miközben sajnálkozva néz rád, mert azt hiszi be van dugulva az orrod.

Elárulom, hogy bár hihetetlen, de a fenti két csoportba zömmel jól kvalifikált, tanult, egyáltalán nem hülye emberek tartoznak.

A ,,nem hülye" alól persze kivételt képeznek azok akik a néprajzos szó hallatán megörülnek, és csillogó szemmel felkiáltanak…de jó, te tényleg népeket rajzolsz? Na ezen ismerőseim lakóhelyéről, hajszínéről, és nemi identitásáról bővebben majd egy másik alkalommal.

A harmadik csoportba természetesen azok az ismerőseim tartoznak akiknek jócskán van fogalmuk a néprajztudományról, és vaktérképen is megmutatják a néprajzi tájegységeket. Ők szinte kizárólag olyan emberek akik valamilyen módon kötődnek a folklóros műfajok valamelyikéhez, táncostól a kékfestő mesterig.

Velük általában az a baj, hogy keveset tudnak például a manierizmusról, az akusztikus költészetről, nem látták a Stalkert, és sohasem hallottak még arról hogy John Bonham mindig Jimmy Page-re figyelt a koncerteken, szemben más dobosokkal, akik általában a basszusgitárossal tartanak szorosabb kontaktot.

….és most itt, ezen a ponton kissé elbizonytalanodtam. Mert akkor, ott hajnalban sajnos visszaaludtam....pedig volt valami folytatása ezeknek a gondolatoknak.

Azt hiszem a napnál is világosabban látszott az összefüggés a fentiek, és a büszke ötven éve alatt sajnálatos zsákutcába tévedt táncházmozgalom között.

Na mindegy. Talán majd holnap reggel…