Gyáva

Olvasok egy könyvet.

Nagyon jó könyv. Idős emberek mesélnek benne, életről, halálról. Mindarról amit megéltek , ahogy megélték. Na nem a gomolygó, viharos történelemről, csak a maguk egyszerű kis életéről.

Nem feszülnek benne eszmék, ideológiák. Említve is csak alig bármi ilyesmi.

Van aki érezhetően szívesen beszél , van aki kevésbé. Van aki nem érti, minek firtatni bármit is.

Nagyon jól ír aki írta. Jól is van szerkesztve. Nő írta. Középkorú. Egyszerre szenvedélyes, okos, tárgyilagos, csupa líra, csupa finom áthallás.

Olvasom. Közöm van hozzá. A helyekhez, a megidézett tájhoz, a hangokhoz, szavakhoz.

Az ihlet forrásához.

Olvasom elmélyülten, átgondolva, elrévedezve.

Abba fogom hagyni.

Mélyen érint. Túl mélyen.

Nem kell annyira….