Határszaggatók

Azt írja nagytudású vadiúj együttesünk nyilván szintén nagytudású - hol szerezték nekem is kell ilyen- marketingese, hogy az ő műsorukban a kérdés a következő: meddig lehet feszíteni a határokat mielőtt végleg elszakadnának. Jeeesssz!

Na a helyzet a következő. Feszíteni a húrt feszítjük, és ha túlfeszül akkor nem bírjuk tovább cérnával (pikáns) ami ha elszakad baj van. A határokat megkerülni esetleg átlépni szoktuk, már amennyiben nem túl magas a szögesdrót. (veszélyes)

Mindez egy önmagát a tömeghisztéria határáig népszerűsíteni igyekvő hivatásos együttes ajánló, műsort bemutató szövegében.

Persze a jajderajongói hozzászólások között erre a képzavarra vonatkozóan sehol sincs egyetlen aprócska megjegyzés sem. Ellenben ha netán ez a kis szösszenet eljut az ominózus körhöz zúdulnak majd a ,,hogy utálom ezeket a nyelvészkedőket!" meg a ,,mi van itt nyelvtan óra?" tipusú megjegyzések. Üzenem mindezeknek az uraknak, hölgyeknek, úrhölgyeknek és hölgyuraknak, hogy itt speciel nem nyelvtan óra van. Sokkal inkább egyfajta általános és összevont gyorstalpaló nehezen körvonalazható de erősen ajánlott ismeretanyag mentén. Innen megtudhatod például,hogy a nyelv- különösen nekünk magyaroknak- szent ügy. De ha nem így érzed akkor is jó ha tudod, hogy a nyelv még mindig a kommunikáció legfőbb eszköze. Ha táncos vagy akkor is. Pláne ha rád lett bízva a promó szöveg. Továbbá azt is jó ha tudod hogy a nyelvtani, nyelvhelyességi hiba, netán a szar -értsd szar- stílus mindenből kizáró ok. A magánéletben is. Nincs az a jó segg vagy kackiás bajusz ami kompenzálna. Mehetsz, a lecsóba. Hiába na, már megint csak suba a subával, guba a gubával, zsák a foltját, madarat tolláról...meg az ilyenek. De mondhatom máshogy is, a kompatibilitás mentén.

Kényes dolog ez a kultúra …bazzzmeg.