Végbélszél- avagy esztétikai alapok
Pedagógusoktól már régóta hallom, hogy soha nem a gyerekkel van a baj. Probléma mindig a szülővel van. A tapasztalatlan , tájékozatlan, önbizalomhiányos , de az internetről mindent kitanuló aztán orbitális baromságokat beszélő vagy kérdező szülővel.
Mi a néptánc? Kérdezte a gyerekét már féléve az ebihal korosztályban bőszen néptáncoltató harmincas anyuka. Mire levegőt vettem volna hogy valami nagyon egyszerű és gyors választ megfogalmazzak már nyomatékkal rá is tromfolt. Honnan van a néptánc? Na így már mindjárt más gondoltam, ha tényleg ennyire hülye vagy akkor én tojtam neked húsvétra mint az öreg kan nyúl a hímestojást. Persze miután gerincvelőmből gyorsan kifutott az indulat próbáltam neki magyarázni a paraszti kultúráról, meg a gyűjtésekről, de jött az újabb kérdés.Gyüjtések? És mit gyűjtöttek? Anyádnak rőzsét az erdőn hogy ne fázzon. Persze ezt is csak gondoltam aztán hirtelen halaszthatatlan dolgom akadt. El is felejtettem ezt az epizódot mígnem egy szép napon a királyi televízióban egy szintén nagy formátumú riporter ugyanezzel a kérdéssel indított egy interjút.
Mi a néptánc? Nem annyira az eszéről mint inkább a kitartásáról híres Kossuth-díjasunktól érkezett is a válasz. A néptánc tudomány ,sport és művészet egyszerre. Kerestem is azonnal a fenti anyuka telefonszámát. Ez az megvan, hát nektek egymással kell beszélgetnetek hiszen a jóisten egyazon tésztából szakajtott titeket.
A baj csak az ,hogy szerintem viszont,híres, Masnis Pista díjas blogger szerint, jobb lesz ha beviszed a Kossuth-díjadat a zaciba és majd csak akkor váltod ki ha netán hirtelen mégiscsak megvilágosodnál.
Művészet Béláim, erre igyunk sebtibe! Művészet! Többszörösen is művészet és semmi más. Aki másban gondolkodik súlyos és göröngyös tévúton jár nem csoda ha minden bakkanónál félrebeszél. Művészet volt ott és akkor, abban a pillanatban is amikor mindig egy hangyányit változó formában újra és újra megszületett. Térben és időben egy adott társadalmi réteg spontán feltörő, sajátos élethelyzetekben megjelenő ,esztétikai minőségekben és kategóriákban értelmezhető életérzése , annak manifesztációja. Kicsit konkrétabban,sajátos közösségi értékrendbe ágyazott egyéni értékrend esztétikai megjelenítése az emberi mozdulatok plasztikai,ritmikai, dinamikai sajátosságai és mindezek többirányú relációi által.Tánc, illetve táncművészet,ezen belül úgynevezett naiv művészet. Tehát az a valami mikor egy ember egy művészeti ág paramétereinek megfelelő dolgot csinál anélkül hogy bármit is tudna erről a mi mai fogalmaink szerint. Nagyon szűken ,nagyon puritán módon és nyilván nem elég pontosan fogalmazva de azért na…kb. (ezt a definíciót ne keresd a tankönyvekben, lexikonokban viszont olvasd el mégegyszer)
És művészet most is , amikor Te jól képzett hivatásos ,vagy szint úgy jól képzett nem hivatásos már nem naiv táncművész színpadra állsz és a táncművészet nevű művészeti ág egyik műfaja vagy műnemeként néptánc néven élményt kínálsz a tisztelt nézőnek azzal, hogy megídézed ezt a hajdan volt esztétikai objektumot-a régen volt világban, régen élt emberek táncát, a táncolást magát. (Mégegyszer hogy biztos legyen. Mondom a táncolást magát) - és saját eszközeiddel jó ízléssel, tehetséggel a személyiséged által maivá formálod mindazt amit mint alapanyagot ebből az egészből megtanultál. Jó esetben!
Vagy netán létezik akkora skandallum, hogy süldő táncosként a mesterednek nem voltak hasonló mondatai feléd? Hajjaj... Listára vele!
De menjünk tovább. A tánc , így a néptánc is intenzív fizikai tevékenység, tehát fárasztó. Annyit azonban sportanalfabéta álkulturlényként is illik tudni ,hogy nem minden tevékenység sport amely közben megszaporodik a pulzusod, felmegy a vérnyomásod és a végére megizzadsz. Most így hirtelen csak egy példa jut az eszembe… Neked is? Remek! Na most attól, hogy valamit lehet tudományos elemzés, kutatás tárgyává tenni, maga a dolog, az elemzés tárgya még nem lesz tudomány. Az altesti lehelet szagát és összetételét is lehet tudományosan elemezni és biztosan vannak komoly szakértői is ennek a témának. De ettől kérném tisztelettel fingani ugyebár még nem tudomány. Ellenben azt belátom hogy van az a kínos élethelyzet amikor szinte már-már művészet.
Szóval arany barátom Kossuth-díjat a zaciba, vagy legalább megőrzésre átadni valaki másnak! És mégiscsak megadom neked az anyuka telefonszámát. Lesz itt nagy elégedett beszélgetés, kérdésre válasz,válaszra kérdés,tudomány,művészet meg világbéke ,a végén talán még egy kis sportra is sor kerül. Majd szurkolok nektek innen a távolból.