Zsírmáj

Egyik kedves ismerősöm iskolát vezet. Művészeti iskolát. Idén a néptánc szakra már felvételi nélkül vesznek fel bárkit, de még mindig nem biztos, hogy elindul az osztály. Náluk most történik ez először, máshol már régóta így megy. Hm….vagy inkább hmmm…hmmm! Nos még mielőtt felvázolnám szerényen a probléma tökéletes megoldását, vizsgáljunk meg egy már-már filozófiainak nevezhető kérdést.

Létezik-e hogy egy rendszer, egy bármilyen struktúra befelé növekedjen? Szóval hogy valami csak a gömbön belül osztódjon ,szaporodjon, forogjon, pörögjön? És ha igen ezt fejlődésnek, növekedésnek hívjuk-e, vagy ez valami más? Mondjuk zsírmáj, esetleg egyéb sajnálatos dolog. És mi történik ha egy zsírmájgazda továbbra is csak ugyanazt tömi magába amit eddig? Nyilván elpusztul, felrobban ,szétszakad. Az a gyanúm ,hogy nincs ez másképp az emberi kültakarón kívül sem, egyfajta társadalmi kitekintésben. Mondjuk ha csak az orvos gyerekéből lesz orvos, az ügyvédéből ügyvéd, a nagygazda fiából meg nagygazda, gyanítom hogy ezek a rendszerek is megtelnek, túl feszülnek, belső rothadásnak indulnak. Végül pedig így vagy úgy, össznépi undortól kísérve, csendes agóniával ,vagy nagy robajjal elpusztulnak, szétfröccsennek.

A különböző amatőr művészeti mozgalmakhoz kapcsolódó szubkultúrák a zsírmáj építés tipikus terepei. Lássuk csak a mi kedvencünket a néptáncos szubkultúrát. Vegyünk mondjuk egy átlagos vidéki várost ahol túlnyomórészt a néptáncos családok gyerekeit, unokáit küldik a szülők az együttesek utánpótlásába, és a művészeti iskolákba néptánc szakra. Jelentős mértékben ők töltik fel a helyi amatőr együttest, jobb esetben együtteseket. Ehhez sokáig gratuláltunk, és vállakat veregettünk. Csakhogy pont ez az aminek látszik már a vége. Sorra hirdetik a pótfelvételit az intézmények, és mint látjuk, már van ahová felvételi nélkül is bárkit felvesznek. Boldogan ünnepel a tanári kar, ha néhány kívülálló érdeklődő is érkezik.

Bűzlik a zsírmáj. Nem vonzó sem az ,,ügy" sem a jövőkép és akkor még finoman fogalmaztam.

De sebaj! Azért csak képezzünk pár százezer néptánc tanárt ha lehet évente, és ha lehet minden felsőoktatási intézményben ingyen, bérmentve a kultúra nevében. Nyilván megugrik majd a színvonal. Mondjuk csak a hülye nem tudja hogy milyen irányba.

Vissza az eredeti kérdéshez. Növekedhet-e egy rendszer befelé? Létezhet-e ,hogy a növekedéshez, fejlődéshez szükséges muníció javarészt ne kívülröl rakódjon rá? Nem…nem létezhet, mert azt a bizonyos belső puffadást máshogy hívják…

De sebaj van megoldás. Ha majd eljön a boldog jövő és már mindenki elvégezte a néptáncpedagógus szakot, akkor majd alapítson mindenki saját művészeti iskolát. Járjon oda a saját gyereke. Saját iskolákból kinőtt saját gyerekekkel csináljon mindenki egy saját együttest. Ebből előbb utóbb több ezer saját együttes lesz, saját fesztivállal, amit saját maga boldogan és nagy médiavisszhanggal meg is nyerhet. Ez ám az összkomfort! 

Persze egy bizonyos létszámot produkálni kell majd a mindenféle támogatások miatt. Úgyhogy hajrá magyar anyák! 

Apropó anyák.. Fel a fejjel megéri a munka! Hiszen az anyák szerepének minden eddiginél nagyobb felértékelődésével végre visszaállhat a régi, hőn áhított ősi matriarchátus. Teljhatalmat végre a nőknek! Rosszul táncolt a gyerek? Bableves megvonás! Rosszul tanította apuci délelőtt a lenthangsúlyt az iskolában? Pia megvonás! (mondom pia.. .amire még így hirtelen gondolnál, annak a megvonása nyolc-tíz gyerek után már inkább jutalom). Szóval azt juszt se!

Uraim mit is mondhatnék? Alázat, kitartás, koncentráció!

Ja és pihenjünk, lazítsunk, táplálkozzunk tudatosan, mert ez bizony húzós lesz.

Viszont tuti hogy megéri majd…

Valahol..

Valakinek…