Van Gogh rajongók
Nem tudom van-e olyan hogy Magyar Van Gogh rajongók társasága. Ha van akkor vannak-e rendezvényeik, fesztiváljaik, iskoláik? Vannak-e tanfolyamaik, ahová beírathatod a gyerekedet, hogy megtanuljon felmenő rendszerben amúgy Van Goghosan festeni, szalmakalapot hordani, magába fordultan kissé zavart tekintettel utcán járni kelni. Végezetül pedig -mint a képzési folyamat megkoronázása-szoktak-e nyilvános ,demonstratív önfülmetszéseket végrehajtani? Mindezt csakis azért hogy kifejezzék rajongásukat imádott mesterük iránt , valamint hogy megszerettessék ezt az életérzést a céltalanul sodródó tudatlan és gyanútlan tömeggel. Remélve ,hogy idővel majd egyre többen kapnak kedvet a Van Gogh rajongáshoz.
Jó nagy baromság mi? Pedig nem az! Köztünk járnak az istenadták,igaz nem Van Gogh rajongónak hívják őket. Metró aluljárókban ,tereken ácsorognak vonulnak egyedül ,párban vagy többed magukkal. Pitykés mellény tarsolylemezes oldaltáska, hortobágyi bicskatartó,begombolt ing, kalap, esetleg smicisapka-amit ők svájcisapkának hívnak mert nem tudják milyen az igazi-anélkül sehova. Derék.. derék!
Csak hát ez a zűrzavar fiatalok! Mert ugye nehogy már erdélyi szalmakalapot hordjunk a hortobágyi bicskatartóhoz….elő a kék bőgatyával de legalább a rajthúzlival. És különben is ha egyszer Bácsalsófelsőkisszentkeresztesikossutlajosutcai akkor nehogy má Nagykunalsófelsőkisszentfalvijózsefattilautcai legyen!!!
Egyébként meg lehet hogy mégsem hülyeség! Képzeljünk csak el egy szép új világot ,ahol mindenki foglalkozását vagy az érdeklődési körét reprezentáló ruhában élné a hétköznapjait. Az orvosok fehér köpenyben jármának, ha kicsípnék magukat mondjuk este színházba menvén még egy jobb márkájú fonendoszkópot is a nyakuk köré tekerintenének. Az ügyvédek talárban jönnének mennének,a kemény mag még parókát is hordana hozzá. A színészek vicces képet nyújtanának aktuális szerepeik szerinti jelmezeikben. Mondjuk egy népszerű színész házaspár amint a hölgy épp Éva a Tragédiából egyszál fügefalevélben, ám a férj pont Quasimodot játsza a Notre Dame-i toronyőrből. A szobafestők élvezettel járnának Jackson Pollockosan összefröcskölt munkásruhában elmaradhatatlan papírcsákóval a fejükön. Szörnyen vigyáznának nehogy összekeverjék őket a csak simán hót koszos kőművesekkel. Képzeljük csak el amint egy szobafestő foglalkozású amatőr néptáncos a gömörfarháthegyesi pitykegombosok közé keveredve pilanatnyi identitászavarában gyorsan eljár egy Küküllőmenti pontozót! (ez megvan?) jó mi? A keményített alsószoknyás sárközi viseletes leányról akit épp egy mélyen elkötelezett középkori páncélos lovag enged előre a liftnél majd később.
Szép új, vidám világ lesz ez aranyfaszáim, csak ki kell várni! A fülünkre meg vigyázzunk mert kell valami ami megtartja a kalapot.