Szürreál

Már megint volt egy egészen furcsa álmom. Mindig újra és újra a következő történt velem. Idegesen járkáltam le föl egyre gyorsuló tempóban fejemet csóválva nagyokat sóhajtva. Aztán meg bambán csak ültem magam elé bámulva, semmire sem reagálva. Majd hirtelen felpattantam és kezdődött elölről az egész. Néha még beszéltem is mindenféléket magamban,hol hangosan ,hol csak úgy motyogva.

-Mi van veled? - kérdezte Masnis Pista egykedvűen a söre mellől.

-Nem tudom - feleltem - Mostanában olyan hülyén érzem magam.

-Mostanában? De hiszen amióta ismerlek ilyen vagy. Ez a motyogás viszont ez valami új. Nem biztos hogy jót jelent.

Aztán minden előjel nélkül valami furcsa ,hirtelen mozdulattal belenyúlt az agyamba. Halk zizzenéssel valamit kirántott belőle. Se szólni se levegőt venni nem tudtam. Aztán megismételte gyorsan a mellkasom, végül a gyomrom tájékán. Nem fájt, de furcsa érzés volt. Különböző kis sötét,kemény valamiket hajigált ki belőlem a lábam elé a földre. Némelyik koppant , valamelyik toccsant, volt amelyik csilingelt.

-Mik ezek - kérdeztem ahogy szóhoz jutottam.

- Életfilozófiák, elvek, egó, önerzet, úgynevezett és állítólagos emberi méltóság meg hasonló alattomos, kártékony szarok. Pont mint a koleszterin. Na mit bámulsz! Vagy neked mást tanítottak erről? Jesszusom, a szánalmas dilettánsok! Igen ezek így néznek ki. Sötétek kemények és gusztustalanok. Na most itt van ez az ótvar tescós nejlonszatyor pont nekik való, szépen rakd bele őket , lökd ki ide az utcasarokra, és figyeld mi történik.

Úgy tettem. Először egy hajléktalan járt arra , felvette a szatyrot belenézett, majd undorodva visszadobta földre. Nem sokkal később részeg fiatalok jöttek. Az egyikük csak úgy szórakozásból megküldte jobb külsővel az egészet. A szatyor tartalma szanaszét repült az utcán. Jót röhögtek. Aztán jött valami házmester féle ember aki összeszedett mindent, és zacskóstól beledobta a kukába. Végül a heti szeméttel együtt zakatolva elvitte a kukásautó.

Összenéztünk Pistával és kitört belőlünk a röhögés.

-Na milyen érzés?-kérdezte.

- Hogy milyen? Hát óriási,zseniális,Isteni! - lelkendeztem - Hol tanultad ezt?

-Ó ezt még Atheneumban valami Aszklépiosz nevű görögtől. Oda jártunk az antik szobrok miatt…ha érted. Nehezek voltak mint a dög,de akkoriban abban volt a biznisz. Most viszont irány a baleseti sebészet, mert a csonkok még benned vannak. Lézerrel el kell őket égetni nehogy újra kinőjenek….

És mentünk vidáman , nagyokat nevetve.

Álom, álom, édes álom…!