Piros piros piros

A magyarnóta nem népzene. Népies, mi több népieskedő műzene. Giccs. Nemzeti giccs. Nem kell ezen megsértődni,felháborodni. Más népek is legyártották a magukét. Egykori nagy divatja, népszerűsége és társadalmi rétegeket összekötő szerepe beemelte a kultúrtörténetbe de esztétikai minősítése ettől még nem változik. Nem változtat rajta az sem ha nagyapád szerette, meg az sem ha a bácsi akinél a gyepűn túl jártál könnybe lábadt szemmel énekelte, mert már annak is örült hogy anyanyelvén teheti ezt. Az sem hogy a zenész bármit eljátszik, hiszen ő a helyi szolgáltató ipar része. Na és az sem hogy a folklór definíciói engednek némi mozgásteret. Minél több helyről importálják őket annál nagyobbat.

Az igazság ezzel szemben az, hogy aki a nyolc általánoson túl egy kicsit is foglalkozott a témával pontosan tudja hogy itt, jelen gps. koordináták mellett mit nevezünk folklórnak. Tudja egészen addig amíg keltető állomáson szaporított, frissen kikelt szakemberbe nem botlik az egyetemi füvészkertben. Mert ugye a szakember az alapos munkát végez és addig keresi a cseresznyét a meggyfán amíg meg nem találja. Piros piros piros….

A fent említett kultúrtörténeti szerepekkel együtt és azokon túl giccs még egy csomó minden. Például az operett, a hímzett feliratos falvédő, és a folk-mozgalom által létrehozott produktumok kb nyolcvan százaléka. Utcán vonulgatástól színpadi bajuszpödrésig, bőgatyás vőfélytől verem mélye (mint legalja) táncszínházig.

De fel a fejjel tudós, netán tudatlan, ám mindenképpen határtalanul lelkes barátom. Szabad világ van és szabad vagy te is. A ,,népet" meg etetni kell. Persze soha nem azt kapja amit kér, ellenben mindig azt eszi amit kap. Te a desszert beszállítója lennél jó esetben. Csak nem tudom mondták-e, hogy a büdös tojást ne üsd bele? A szalmonella csúnya dolgokat tud csinálni.

Van azért jó hírem is. Bármennyit böngészem a folklór és a giccs definícióit, bármilyen összefüggéseket tártak is fel ez ügyben sokeszű nagyemberek, egy dologban biztos vagyok. Az a fennmaradó húsz százalék-szemben a nyolcvan százalék giccsel -  igenis létezik. Valahol. Oda kell tartozni és kész. Ennyi.

Bár ahogy a képzeletbeli névsor pörög a fejemben erről a húsz százalékról, az jön szembe mindjárt a bé betűnél…hogyaszongya,  bé..mint Bartók, bé... mint Béla. 

A remény hal meg utoljára.