Pali kőműves

Kiváló mester volt. Rengeteg nagy mondása közül mostanában egy forog folyton a fejemben.

Építkeztem és mint laikus természetesen rengeteg remek ötletet vezettem elő a sarok megoldásokról, vakolatokról, stucnikról, pócnikról. Az egyik ilyen alkalommal Pali irdatlan palóc tájszólással, hadarva csak annyit mondott:- Na ide figyelj igaz hogy te fizetsz, de én szart még pénzért se csinálok!

Így esett hogy maradtam a lapátnál, meg a malterkeverésnél.

Palikám ott fenn a mennyei keskeny pallón, tempora mutantur.* Új világot élünk. Mi most itt a dicső huszonegyedik század közepén, a kultúra közvetítő szakmák és művészeti ágak harcosaiként bizony hogy csinálunk.

Pénzért? Szart? Naná! Sőt akár versengünk is érte hogy csinálhassuk. Jövünk , megyünk, gyülekezünk. Visszük a táblát, vonulunk előre-hátra, jobbról balra, vagy inkább balról jobbra. Boldogan integetünk a hatodik sorból, hogy jól látsszon, mi is itt vagyunk, mint régi filmeken kisúttörő a dísztribün előtt. Persze kalap és smicisapka nélkül nehéz kitűnni. Sebaj majd integetek a foszforeszkáló bugyirózsaszín edzőcipőmmel. 

Aki nem egészen hülye legalább magának bevallja, hogy alamizsna reményében teszi. Aki meg egészen az, az biza' őszinte lelkesedésből csinálja. Persze úgy egy kicsivel több jár ha majd nyílik a pénzcsap. Ea élet! Ea jó!

Hej Palikám ha újra kezdhetnénk, javasolnék neked egy remek szakmát. Úgy hívják kőműves. Malter, tégla, malter, tégla, ház, vakolat, oszt annyi! Én meg elszegődnék segédnek, Keverném, adogatnám… 

Hát, majd meglátjuk. A vak is aszonta.

* Írd be. Kiadja.