Hopp Lecsusszant...

Azt hiszem mindenki hallott, vagy olvasott már róla, hogy annak idején az ötvenes években kultúrpolitikai elvárás volt a hatalom részéről a munkahelyi, vagy legalább a szakszervezeti néptáncegyüttes léte, megalakítása. Ha az nem ment, akkor legalább egy népi dalárdáé. A legnagyobb országos szakszervezetektől le egészen a kisgöröngyösi gatyamadzag gyárig. Lett is mindenhol ami csak lenni tudott, és lett is az egészből kis idő elteltével kabarétréfa meg közröhely. A politika az élet legkülönbözőbb területein, a legkülönbözőbb módokon erőltette le magát az emberek torkán. 

De hol van már a tavalyi hó! Fordult a kocka. Ha jól érzékelem akkor jelen pillanatban épp, az időközben jelentős túlsúlyt felszedett néptáncmozgalom, és a nemzetmentő folklórizmus erőlteti le magát a politika torkán.

No tőlem ugyan pont ott meg is akadhatna....de azt hiszem már lecsusszant. Jelenleg alighanem a gyomrában forog.

Nem tudom kinek mekkora a biológiai műveltsége, és mit tud a táplálkozás szervrendszeréről, de szerintem baj van. A gyomorban ugyanis soha nem maradnak sokáig a lenyelt dolgok. Valamelyik irányba indulniuk kell!

Ami azt illeti én azért szurkolok, hogy a természetes perisztaltikus mozgás mentén, történjen meg gyorsan aminek meg kell történnie. 

Még mielőtt - rohadtul tenyérbemászóan hiperaktív, hirtelen jött hatalmi mámortól szerepzavaros - nagyeszű nagyjaink valamelyike újra feltalálja, és oktatni kezdi a piros csizmás, kurtaszoknyás népi giccset.

Habár!  Itt-ott már csak a szoknya hossza a különbség.