Látlelet

Bizonyos kutatások szerint az ember egy adott dologhoz hosszú távon egy, azaz egy dolgot tud kapcsolni, és azt, mint szó illetve logikai kapcsolatot rögzíteni. Honnan jutott ez eszembe? Onnan, hogy hallgatom már egy ideje különböző nemű és korú pedagógus ismerőseim történeteit a családlátogatásokról. Gazdagéknál, szegényéknél, városon, falun. Elbeszéléseikből lassacskán összeállt bennem egy kép az átlag magyar művészethez, ezen keresztül a művészeti oktatáshoz való viszonyáról. Íme néhány, generációról generációra öröklődő gyöngyszem.

A színész ripacs.

A színésznő kurva.

Az író betegagyú alkoholista.

A hegedűművész cincog.

Az operaénekes ákorog.

A zongoraművész klimpírozik.

A festőművész..höhö ilyet én is tudnék.

A táncos buzi.

Egyéb, művészettől független szakmákról is beszélhetnék, mondjuk:

A rendőr hülye.

A tanár ingyenélő

Az élsportoló szarházi ingyenélő

Az orvos...nem tudnak ezek semmit bazmeg.

A kereskedő csal.

A politikus hazudik.

A bankár lop.

S noha ezekben a sztenderdekben itt-ott már felsejlik némi élettapasztalat, a különböző nációkhoz, népcsoportokhoz kapcsolódó szófordulatokba inkább bele se mennék.

Mindez gazdagéknál, szegényéknél, lent is fent is úgy kb. nyolcvan százalékban. Anyagi helyzettől és társadalmi pozíciótól függetlenül. Elhanyagolható, csupán hangsúlybeli különbségekkel.

Na figyelj! Innen jön a gyerek. Tudod, akinek te az un.alapfokú művészeti iskolában kultúráról, szellemi értékről, tradícióról, végső esetben művészetről szeretnél beszélni. Nem mindegyikük, csak úgy a nyolcvan százalékuk.

Tudom , persze értem én ha nem lett volna Mohács, ha Mátyásnak lett volna utódja, ha nincs törökvész, Világos, Trianon…

Sebaj, azért ma sem járunk messze attól az áhított derűs és gazdag világtól ahol legalább a felső tíz-húsz-százezertől elvárható lehetne valami más. Nem több az ma sem mint tegnap volt. Cirka százötven kétszáz év.

Átlagéknál jártam

Fasírtot zabáltam…

Recsegett a kasztni,

Menjünk inkább…….

Ó tudom ,tudom nincs igazam, mert ha ma nem neveljük a gyermeket, akkor az eljövendő generációk.. Stb,stb.

Rendben, százötven kétszáz év. Én ráérek. Kivárom! Vagy ha én nem akkor majd Pista a Masnis.