Kabáttolvajok
Ha már egyszer alkotói pályafutásra adta valaki a fejét, és a könnyű mámorok után eljönnek az ínség órái, felmerül a kérdés: Honnan és Kitől lopjunk? Viszonylag biztonságos megoldás régi nagymesterektől. Egyrészt garantált a minőség, másrészt ők még valószínűleg a facebook és youtube korszak előtt éltek ezért messze alul dokumentáltak. Szóval ha ügyesen elhalgatod öket és az életművüket a híveid elől bízhatsz a sikerben. Hiszen hozzájuk képest manapság a legutolsó NB hármas pancser is valóságos médiasztár.
Lophatsz a te köreidben kevésbé ismert kortárs kollégától, ez gyors de azért kockázatos megoldás. Lebukhatsz, bár a kortárs kolléga alighanem épp a közösségi médiában való megjelenéseivel és önmaga agyonlájkoltatásával van elfoglalva. Nem lát nem hall, csak feszül mint a fajdkakas dürgéskor. Megúszhatod. A laikus közönség miatt nem kell aggódnod ők minden tekintetben tájékozatlanok, még a műsorod címét sem biztos hogy megnézik a szórólapon. A süldő korú táncosaid meg csak a saját anyjuk szoknyáját ismerik fel azt is csak a saját udvarukon. Ha mindehhez még a kukutyini polgármester is a haverod félisten leszel. Menni fog ez csak akarni kell!
A tapasztalat azt mutatja hogy a legtöbb rendes becsületes kolléga időt és fáradtságot nem kímélve, sok-sok videót megnézve, szépen átgondoltan huszonegyedik századi emberhez méltó módon a youtube-ról lop. Van úgy hogy csak néhány ötletet, de természetesen mozgás folyamatokat színpadképeket, vagy minek aprózni akár teljes előadásokat is. Így kell ezt a mai világban, ennek van keletje. Még ezzel együtt is ott a rengeteg gond táncossal, szponzorral, sajtóval. Nehogy már még alkotói kockázatokat is elvárjanak az embertől.
Ezzel szemben vannak lusta semmirekellő svindlerek akik nem fektetnek energiát efféle hasznos dolgokba. Se nagymester se youtube. Ők egyszerűen csak volt kollégáik, egykori haverjaik ötleteiből, mozgásfolyamataiból, vagy épp másvalaki emblematikus, földig érő köpenyéből élnek nagy pofával akár egy teljes pályafutáson keresztül. ..(ez egy árnyaltan megfogalmazott de egészen konkrét célzás volt). Ha egyszer azt a köpenyt valaki visszakérné… volna nagy fagyhalál.
Így megy ez, a gátlástalanság mindig is működött, ráadásul ehhez még laptop sem kell csak viszonylag jó memória. Na meg arcbőr. Habár az nem létszükséglet hiszen ezek a sikerkovácsok az igazi arcukat úgysem mutatják meg soha. Na nem valami álarc, inkognitó vagy egyéb ravasz dolog miatt. Egyszerűen csak nincs nekik.
Mit is tehetnél te szegény, köpeny nélkül didergő, meglopott ember? Sajnos nincsenek jó megoldások. Hivatalos alkotói jogvédelem ebben a műfajban nem létezik, pedig elég nagyra nőtt már az istenadta. Kapd el a grabancát kend el a száját! Mondaná Masnis Pista, de sajnos tanúk előtt neked lesz bajod belőle, tanúk nélkül meg letagadja a nyomorult hiába jön elő vérző orral a sikátorból. Esetleg visíts, kiabálj , Írj nyilt levelet,tiltakozz, lépj ki bármiből is, alapíts másikat….ahogy a szakma egyik legendás nagymestere tette és tanította egész életében. De ebben is van kockázat, mert a végén úgy jársz mint az egyszeri ember a kabaré jelenetben akinek a kávéházi fogasról ellopták a kabátját. Addig kereste, tiltakozott, apellált, míg a végén az emberek csak annyit jegyeztek meg az egészből, hogy állítólag valami kabátlopási ügybe keveredett.
Már látom ,hogy megint a Masnisnál lesz az igazság. De döntsön ki-ki vérmérséklete szerint.
Én például nem szeretem a vérontást, ezért barátom úgy döntöttem kapsz egy kis fórt. Mondjuk becsukom a szemem és tízig számolok...fuss kisegér!