In memoriam...

Volt egy ismerősöm, egy azóta már megszűnt hivatásos együttes kiváló táncosa.

 Imádott fotózni, és volt egy nagy terve. Gondolta megörökít minden műintézményt amelynél a busz megáll, hogy a kultúra fáradt harcosai enyhülést nyerjenek. Lefotóz mindent, kívülről, belülről, törzsvendégestől. S noha azóta már sokan szórakoznak hasonlóval, ez így - okostelefonnal a zsebben- már nem ugyanaz. Ö még a műfaj igazi úttörőinek egyike volt, és minden adott is volt hozzá, fényképezőgép, autóbusz, szándék,...mondjuk inkább hajlam.

Országjáró együttes volt az övék, úgy kb. ötven-hatvan tájelőadással évente. Képzelheted.

Végül persze mindig többet ivott mint kattintott.

Micsoda könyv lehetett volna!