Have a nice day hülyegyerek

Ha tényleg azt hiszed, hogy akkor őrzöd a hagyományt ha pityke gombos mellényben pántlikás kalapban díszelegsz a utcán, vagy ló vontatta ekével szántod be a kertedet, vagy netán a csizmára csapás mikéntjében szeretnéd az imádott révületet átélni, hülyébb vagy mint amilyennek látszol.

Ünnep barátom! A közösen megélt, megült ünnep! Az igazi. Ott kellene kezdődnie az egésznek. Közösen megélni azt a valamit, amit talán ki sem mondunk. De tudjuk miért esszük amit eszünk, miért isszuk amit iszunk, és miért ölelünk meg akár vadidegeneket is. Mindjárt tudnánk azt is , hogy miért éneklünk és miért táncolunk. Akkor csaporászhatnád a lábad szárát így is, meg úgy is. Mindenhogy jó lenne.

Csakhogy az ünnephez nem elég holmi kreált alkalom. Több kell egy ovis ballagásnál. Ahhoz hit kellene mindenek előtt. Az őseid hitével hinni, remélni és szeretni. Pontosan így . Ebben a sorrendben. Valódi hit, valódi remény és valódi szeretet. Nézz a tükörbe. Mi ezt már nem ismerjük. Durvább esetben tagadjuk is. Tehát se ünnep, se hagyomány.

Három szó. Nehéz ügy. A világnak ebben a szegletében nehezebb mint gondolnád. Mondhatni elképesztően kevesek kiváltsága. De ha így van, akkor meg milyen ünnepről beszélünk egyáltalán?!

Amúgy az igény fergeteges. Bárki füttyent tódul a nép jól érezni magát. Összekapaszkodni a mellette állóval a leghülyébb rendezvény legszarabb koncertjén is akár. Élményt! Bármi is legyen az. És most, mert én most érek rá! 

Így élünk, próbálkozunk.

Have a nice day hülyegyerek!

Jól van tudom…az a kibaszott szeretet..!