Gördeszka és Alvócsipesz

Fényképeket nézegetek. Az egyiken épp Masnis Pista és Sára Feri repül a levegőben, botra támaszkodva rúgják le épp a csillagot az égről. Halk surranás és finoman meglibben a levegő körülöttem, tudom a Masnis az.

Jó mi? Kérdezi. Nem akárhogy nyomtuk. Kétszer is összehozott minket a sors,egy kis időre.Kétszer is tanítottuk egymást a tánc az élet no meg a magyar nyelv csínjára-bínjára…ha érted. Nem volt egy egyszerű csávó. De hát melyikünk az aki a fején háromszor átbucskázva táncos garabonciássá válik. No ő átbucskázott a várva várt franciaországi turnénak mindjárt az elején nem háromszor de ötször is.

Azokban az időkben nem nagyon lehetett még Magyarországon igazi profi gördeszkát venni, neki meg az volt a mániája akkoriban. A spórolt pénzéből mindjárt a turné első napján vett is egyet. Rá is állt ahogy kilépett a boltból. Jó hosszú lejtős utca volt. Biztos ez Feri? Kérdezték többen, de biztos volt. Ne féljetek (ennél a szónál egy sokkal színesebb és izgalmasabb szóösszetételt használt) lesz előadás, mondta nagy hangon és uzsgyi. Hát előadás lett de nélküle.

Ezek a Köcccsög franciák nem tudnak utat építeni vaze. Mondta másnap a kórházban ahol kezét lábát fejét összevarrták,bekötözték mint a filmekben és magához térítették az agyrázkódásából. Nemhogy a turnén, de még otthon sem táncolt hónapokig.

Az meg egyik kies történelmi városunkban esett meg vele,hogy óvóbácsiként dolgozott. Meg kellett élni valamiből a tánc mellett. No rábíztak egy csoport ördögfiókát de a legeslegrosszabbakat. Ezekkel egyik óvónő sem bírt pláne elaltatni nem tudta őket senki ebéd után. No több sem kellett Feri bácsinak. Ebéd után mikor már megágyaztak leült egy székre, felhajította a lábát az asztalra az orrára meg felrakott egy ruhaszárító csipeszt. A gyerekek körülállták. No mi van mit bámultok bucka bubuckák? Ez az én alvó csipeszem, ha ezt én felrakom az orromra akkor egyből elalszom. Úgyhogy húzzatok vissza az ágyatokra szarcsimbókok engem meg hagyjatok aludni mert nagyon elfáradtam a délelőtti sétában. Azzal becsukta a szemét és szép lassan horkolni kezdett. A tartalom,a forma és a stílus csodás egysége most is megtette a hatást. A gyerekek csak nézték, megszólalni sem mertek. Ha valamelyik megszólalt a többiek csitíttották. Pssszt Feji pátyi aatyik! Addig meddig míg a nagy csendben szépen az összes gyerek letette a fejét a párnára és elaludt. Az óvónők az ajtórésen kukucskálva vinnyogtak a nevetéstől. Másnapra meg már hasát fogta a fél város. Pedddagggogggia vazzze! Így valahogy.

Súlyos beteg lett és nem rég meghalt. Ugye tudod , kérdezem a Masnist.

Egy garabonciás? Ugyan.. és csak vállat von. Aztán halk zizzenéssel ,lebbenéssel megint eltűnik,de távolról még hallom…

-Te Ferke ,hát ezek azt hiszik hogy meghaltál! Hát mi a nyavalyát tettél már megint az orrodra te marha….

-Masnis te vagy az? Hangzik a válasz.-Szart se tudnak ezek. Érted Pitttyu... lószart se…

Én meg csak bólintok magamban. Az bizony meglehet.