Desszert

A töltött galamb elkészítése munkaigényes, és gondos előkészületeket igénylő folyamat.

A megfelelő példányt még fiatalon kell kiválasztani, magunkhoz szoktatni, némi képzavarral élve kezesbáránnyá tenni. Legmegfelelőbb eszköz erre a simogatás, becézgetés, de azért a célt nem tévesztve szem elől mindig legyen nálunk néhány finom falat. A közhiedelemmel ellentétben mindenevő. Megfelel tehát bármilyen ételmaradék, giliszta, bogár, bármilyen fű vagy gyomnövény. Egyet viszont ne feledjünk! A töltött galamb leginkább bizonyos magvaktól gyarapszik. Erre idővel egyre nagyobb igénye támad, így a napi adag biztosítása egyre komolyabb feladat. Ám ha minden jól megy, néhány év alatt szép eredményeket érhetünk el. A gondos munka gyümölcse egy kifejlett, átlag feletti méretű, fényes kültakarójú, telt idomú példány lesz. S hogy ez a remekmű mikor válik megkopasztva, tojással és petrezselyemmel elkevert szárított zsemlével kitömve, egy ünnepi asztal díszévé mint desszert vagy főfogás? Soha!

Az ilyen igényesen nevelt jól fejlett példány ugyanis, meglátván a konyhakést, az utolsó pillanatban, néhány varázsige kíséretében, fején háromszor átbucskázva hirtelen jól képzett néptáncpedagógussá változik.

Ő lesz az aki remekül megtanítja majd gyermekünket tottyantva, telitalpon osonni, testsúlyt hagsúlyozva, zsírgazdag vólusszal forogni, továbbá a színpadon egyik térformából a másikba, mindenkit elsöpörve zúdulni. Ő fog gondoskodni róla , hogy gyermekünk hozzá hasonlóan földszínű ruhákban, rossz tartással, pacuhán öltözködve, butára kötött fejkendőben, öregasszony imitátorként képviselje egyedülállóan gazdag nemzeti kultúránkat. Arra is külön figyelmet fordít majd, hogy rakoncátlan tizenakárhány éves gyermekek ne ugorjanak ízléstelenül nagyokat. Tiszteljük gyökereinket , hiszen azok mélyen a földbe kapaszkodnak, így tehát galambunk példamutatóan sohasem fog egy, azaz egy darab centiméternél magasabbra elemelkedni a megszentelt anyaföldtől. Éljen! Gondozzuk tovább kitartóan tehetségeinket.

S valóban. Nekik, e hallatlanul népszerű, s egyre nagyobbra dagadó műfaj presztízsének védelmében szerintem sem ugrálniuk kellene….sokkal inkább repülni, de jó messzire...végre!