Adalék

/A huszonegyedik századi folklórkutatáshoz.../

Olvasva okosodik az ember! - mondta nagyapám. Sokszor hallottam ezt a mondatot, de mély, megfellebbezhetetlen igazságát csak felnőtt fejjel értettem meg igazán. Ma már világos hogy miféle folyamat kezdődött annak idején gyerekkoromban ott, a deszkából tákolt ,,kinti" budiban.

Eleinte csak a felrajszögezett Szabad Föld naptárakat böngésztem. Névnapok, hónapok nevei…később a sportoldal egyik-másik nagybetűs főcíme keltette fel az érdeklődésemet. Ezek kiböngészése és értelmezése a kezdő lépést jelentették egy eljövendő értelmiségi lét felé. Néhány év elteltével már teljesen tudatosan vittem magammal a Képes Sportot, majd később magát Népsportot is. A közéleti érdeklődés rövidke fázisát átugorva hamar beköszöntött a reklámújságok hosszúra nyúlt időszaka, mígnem eljött a szép új világ a nélkülözhetetlen mobiltelefonnal. Az eszközzel, mely nélkül senki, soha, sehova, s ha netán mégis elfelejtenénk magunkkal vinni, még a visszafordulás és a keresgélés kockázatát is vállaljuk. Persze az új eszköz új kérdéseket vet fel. Például tudományos jellegűeket a böngészett oldalak jellegét, műfaji sokszínűségét illetően. De ugyanígy etikai kérdéseket is, mondjuk hogy illendő-e, behízelgő üzeneteket írni adott helyről, az adott tevékenység közben anyósunk vagy főnökünk névnapjára. Továbbá mobil telefontól függetlenül is megfejtendő kérdés: mi a helyzet az elmúlt századok, s a jelen analfabétáival?

Bizony változik a világ de semmi okunk a csüggedésre. Ne gubbasszunk lehorgasztott fejjel, ellenben gubbasszunk emelt fővel!  Ahogy nagy írónk mondta.. Nézzünk bizakodva a jövőbe.. *

Mert noha a fejlődés megállíthatatlan, a hagyomány élt, él és élni fog!

                                                                                                                                                                           * Ö.I.