A tánc az igazi
Őszintén szólva eléggé álságos nagyképű dolog ez az írás. Az ember azért ír mert azt hiszi, olyan fontosak a gondolatai hogy mindenképpen meg kell örökítenie őket. Vagy kellően nárcisztikus és naív akkor azzal küzd,hogy valami nyomot hagyjon a világban. Letünt korok letünt hősei...hol van az már. Talán kabarétréfát írni kávéházi asztalnál, meg verset szalvétára a megélhetésért…az igen az még tisztességes dolog volt. De ez a kamu kitárulkozás,ez a gondolatok megosztása másokkal,netán értük és miattuk,hát ez tök gáz. Szó sincs itt ilyesmiről. Épp ellenkezőleg ezzel a tevékenységgel és magatartással az ember valójában golyóálló üvegfalat von maga köré. Önelégült leválás a plebszről. Láthatsz ,a szemembe is nézhetsz,de próbálj csak megérinteni… Ülünk itt nagy okosan mint Péter az Elefántcsonttoronyban,( ez megvan?) igazunk és tehetségünk biztos tudatában. Kétségkívül nagyképű, de tetszik,mi több élvezzük is.
Ezzel szemben a tánc! Na az igen, az valóban kitárulkozás. A szükségszerű szembesülés önmagaddal. Egy pillanat alatt minden kiderül. A szépséged, a csúnyaságod, a koncentráltságod, a szétszórtságod. Az erőd vagy az enerváltságod az élethez, a másik nemhez, önmagadhoz. Minél többet gondol valaki magáról annál inkább megtáncoltatnám. Lehetőleg valami néptánccal. Ugorj, dobbants,kiálts! Direktben,primer impulzussal és nulla mondattal. Lehull a lepel!
Na ezért gyávák hozzá az emberek. Ó én botlábú vagyok! Gerinc sérvem van! Gyengébbnél gyengébb menekülési kísérletek. Pedig nem a lábával.nem a hátával van baj hanem az agyával. A gátlásaival. Gyáva! Balfasz! A teremtés koronái a saját méltóságukról hülyeségeket gondoló férfiak előnyben. Persze seggrészegen ugrálva, a tömeg közepén sört locsolva szar zenére…azt igen. Aztat má szeressük!
A nők? Más világ. Ők ha kell,ha nem, boldogan megmutatják... Eltekeregnek maguknak. Azért ha lehet valamilyen, a nyugati ember agyán már hasra esett keleti filozófia mentén. A lényeg hogy hacuka is kelljen hozzá, mert Icuka csak hacukában tudja megmutatni-pardon megvalósítani-tenmagát. De még így,ennyi fentartással is a tánc az igazi.
És mi van akkor ha az ember ír is meg táncol is? Az van,hogy miközben te ugyanaz vagy és ugyan ott álllsz, a golyóálló üvegfalad időnként próbatermi tükörré változik. Szerencsére. Mert ha voltál olyan mázlista,hogy életedben többet táncoltál mint írtál,legalább az önismeretedben bízhatsz. És így talán megúszhatod a pszihiátriát....egy ortopédiával.