A Nagy Néptáncbajnokság 

Mégiscsak beszállok!

Mármint a nagy nemzetközi zörej és csatazaj versenybe. Eredetileg nagy hagyományokkal rendelkező nívós valóban nemzetközi megmérettetés volt. De a spanyol flamenco táncosok az argentin gauchók ,az orosz AKM virtuózok hamar kidőltek. Őket követték a grúz dobosok és az izraeli UZI specialisták. Végül a dolog Ír-magyar páros versennyé alakult. Máj kell Flepni sokáig tartotta magát Román Sanyival és Vári Bercivel szemben. Végül nagy büszkeségünkre maradtak a magyarok kiegészülve a végső győzelemre is esélyes Urbán Verbunkkal és a Fricskásokkal.

Igen ám de ezek még nem tudják hogy most jövök én!

Rájöttem hogyan tudom az egész mezőnyt kenterbe verni secperc alatt. Egy óvatlan pillanatban belopództam egy itt most meg nem nevezett próbaterembe, beolajoztam a seggemet és leültem a balettszőnyegre. Megpróbáltam ültömből felemelkedve és visszahuppanva egyre gyorsabban zenei egyeket cuppogni. Amikor ez már elég jól ment elkezdtem őrült tempóban forgatni egy-egy kereplőt mindkét kezemben. Ehhez még a cuppogásokat esztamra hoppokkal dúsítottam. Valahogy így cupp-hopp, cupp-hopp, cupp-hopp / krrrrrrrrrrrrrrrrrrrr.A táncjelírásos lejegyzést sajnos a kereplők használata megnehezíti. A lényeg hogy garantált világcsúcs! Ráadásul még jól is mutattam a tükörben. Kicsit sem voltam nevetséges és cikinek sem éreztem magam. A jól sikerült edzés után remélem közönség előtt is meg tudom majd ismételni ezt a teljesítményt.

Bár most hallom ,hogy új nevező érkezett aki nem más mint az őrkői háromfarkútarkaharkály. Kicsit aggódom. Sebaj a lényeg hogy utánam következzen ,akkor majd jól megcsúszik az olaj folton és ha minden jól megy kitöri az összes lábát hogy a rih egye le a nyakát! ......

.....Várakozással teli csend ülte meg a zsúfolt színháztemet mielőtt színpadra léptem. A szakadt farmer, a meztelen felsőtestre felvett bujka és györgyfalvi nyakkendő valamint a hortobágyi csikós kalap láttán aztán felcsattant az ismerős látványnak kijáró taps. Azt már hangos felhördülés kísérte amikor levetettem a nadrágomat és ott álltam csupasz altesttel és magasra emelt olajos flakonnal a kezemben. A nézőtéren néhányan ekkor már alig bírtak magukkal. Aztán jött maga a csoda. Több mint három percen át cuppogtam ,hoppoltam, kerepeltem őrült tempóban missziós tekintettel vadul előre nézve.

Csupán egy ici-pici zökkenő került a dologba, amikor is a hosszú szíjon oldalamról lelógó hortobágyi bicskatartó, - amit elfelejtettem levenni - érzékeny testrészem alá szorult egy pillanatra. Akkor a hoppot felváltotta egy rövid ,,auu a kurv…"be nem fejezett felkiáltás ,de aztán minden ment tovább a tervek szerint.

Ahogy befejeztem egy tized másodpercnyi csend után szinte felrobbant a színház. Hatalmas álló ováció tört ki lábdobogással, önfeledt artikulálatlan hangokkal. Egyesek a könnyeiket törölgették. Én cuccaimat összeszedve szerényen meghajoltam és kifelé menet még pár csepp olajat löttyintettem a színpadra, gondolva az utánam következő őrkői háromfarkútarkaharkályra.

A zsűri,- amiben szigorúan csakis Kossuth-díjasok ültek-egy darabig vitatkozott azon hogy a produkcióm melyik tájegység anyagából meríthetett, de végül megállapodtak abban ,hogy a folklór él és nap mint nap változik befogadva magába a környezet hatásait. És különben is ha a nagy gyűjtések idejében lett volna az adatközlőknek balettszőnyegük és jó minőségű masszázsolajuk akkor bárhol előfordulhatott volna valami hasonló.

Megnyertem! Az Urbán Verbunk és a Fricska baráti öleléssel gratulált a dobogón. A háromfarkú őrkői tarkaharkály begipszelt lábú jópofa szelfit küldött a kórházból. A színház előtt felzaklatott tömeg várt. Egyesek levetett nadrágjukat a fejük fölött lóbálták, megjelentek a kereplő és masszázsolaj árusok, és még aznap este megnőtt a Táncművészeti egyetemre jelentkezők száma miután megtudták, hogy az ősztől én is ott fogok tanítani. Addig persze van még dolgom bőven ,jövőre is győzni szeretnék. Arra gondoltam ,hogy bővítem a produkciómat. Nekem kicsit hiányzik belőle egy mélyebb, mondjuk úgy kb. fél vagy egész ritmusértékű hang. Az talán még belefér, csak el ne felejtsek majd aznap babot ebédelni.