A Kimondhatatlan Nevű Ember

Kimondani éppen ki lehet, csak nem ajánlatos. Ha nem akarod, hogy a híres neves magyar folk mozgalom jelenlegi ,,nagyjai" és fürge lábú ám ,,világtalan" tanítványaik flegma, lefitymáló tekintettel átnézzenek rajtad, hülyeségeket motyogva az orruk alatt.

Hogy ki Ő? Csupán az ember aki megtanította az országot táncolni, anyanyelvi szinten improvizálni. Arra amit ma tud, és napi szinten ragoz a táncos szakma. Megtanította előbb az országot, aztán a fél világot. Ő az autentikus néptánc és a táncház mozgalom legnagyobb tanítómestere. Azé az autentikus táncolási módé amely nem létezett korábban sem a próbatermekben, sem a színpadon, és azé a táncház mozgalomé, amelyet részben Ő maga, részben a keze alól kikerült első generációs tanítványi kör vitt sikerre évtizedeken keresztül. 

Ezeknek a tanítványoknak nagy erénye, hogy saját fészekaljakat építve tízezreket tanítottak meg remekül táncolni, és nagy bűne, hogy nem kezdtek minden próbát a mesterük nevével. Épp ellenkezőleg sokan -ki tudja milyen hajdani sérelmekből táplálkozva- a mai napig egyfajta tagadásban élnek. Azt hiszik, hogy amit tudnak az a saját fejükből pattant ki a konyha asztal mellett, két unikum meg egy sör között.

Nos ezeknek a sértett, szakmailag bizonyos utakat bejáró, ilyen-olyan szakmai polcokon gubbasztó, de egyébként mérhetetlenül földhözragadt tanítványoknak a tanítványainak a tanítványainak a tanítványai a jelenlegi NB.3-mas celebek. Az országos, nagy, folk szappanopera önjelölt sztárjai.

A mesterük felé mindvégig értő módon és tisztelettel forduló valódi tanítványok pedig elnéző mosollyal, szűk körű kis felháborodások közepette figyelik a... mit is? Mondjuk a káoszt.

Nincs új a nap alatt, egy adott mestert megtagadni emberi dolog. Tanítványok számtalanszor megtették már ezt a történelemben, műfajtól függetlenül. Igaz, komoly kultúrákban legalább annyira általános a legmélyebb, kötelező tisztelet is. Mondom komoly kultúrákban. Mert hogy is van ez nálunk? Mint ahogy bármi más. Sehogy. A tisztelet csak a karate dodzsóban dívik, ott is csak azért mert ellenkező esetben olyat kapsz hogy kiugrik a szemed.

Hommage…tisztelet..Halkan javasolnám amíg még nem késő. / De megsúgom, hogy már réges-régen az./

Nos kedves sértett tanítványok kíváncsian várom hányan bújtok majd elő a spájz ajtó mögül, ha eljön a tanítványi titulosért való marakodás ideje. Mert eljön hamarosan.

Ti pedig sértett tanítványok tanítványai tanítványainak megvezetett tánítványai ott, a magatok ácsolta pulpituson, széles mellkassal a szűk mellényben: Így jártatok! Éljetek tovább a tudatlanság boldog mámorában, vakon amig tehetitek. Sajnos valakik helyből elvették töletek a lehetőséget, hogy a mesterek mesterével még szót válthassatok.  Nem volt szerencsétek.

                                                                                                                                                                  Hommage á T.S.